Semmi más
Valahol az éjszaka legsötétebb pillanata
és a hajnal első törekvései között
a tengerben ültem, meztelenül,
egy üveg sörrel és Lackóról meséltem.
Ahogy az öngyilkossága ledöbbentett
egy falut, a várost, s talán még az
Istent is, hisz van, akiről nem is sejti,
hogy a következő pillanatban már
elébe toppan és félmosollyal köszön.
Előbb az apja kötélen,
majd az anyja rákban.
A halott emberről nem tudni,
hogyan oldozza fel magát.
Utólag ezt a kérdést
fel kellett volna tegyem a vallástanárnak,
akinek mindenre volt magyarázata,
de egyenes választ nem adott.
A felelet nem ilyen egyszerű, mondta,
pedig az, Lackó leguggolt és megvárta
az éjjeli gyorsat.
A tenger egyre magába húzott,
nem látszott a sírás, azóta
kimásztam, felöltöztem, de a hullámok
nem hagynak magamra, s minden
hosszabb esti beszélgetéskor feltámadnak.
Még visszahúznak,
egyre mélyebbre, addig a pontig,
ahol a fulladás találkozik a megmeneküléssel,
ahonnan csak feleszmélni lehet.
Borító: Unsplash
